Improvisators Dub - Anvil Dub

vonatablakon esik az éjszaka. jól, ahogy száguld velünk a vacogás. odakint erős szél fújja szembe a tájat. messziről néha egy-egy város. tudni a fényből. a mozdulatlan arcú emberek ahogy sorban, mint valami gyár. karácsonyi ajándékokkal tömött szatyrok fölött ülnek.

elmozdul az idő, egyszercsak máshol vagyunk. ünnepi vacsora, és egy pislogás alatt megint ugrunk. már éjszaka van. egy alak ül monitorfejjel egy alvó lány mellett. kiráz a hideg, ahogy megrázkódok. megsimogatom a fejem, ahogy ülök mellettem. talán rosszat álmodtam.

Ondubground - The youth

könnyű, mint egy pihe. elrontani mindent. kiköpni nem lehet ezt az ízt. vérrel a lelkiismeretet a hideg betonra. beletörni a körmöt, úgy karmolni a gyűlölettől. megismertem magam végre. tisztán látok.

az emberélet felén járok. talán már túl is rajta. az egyetlen, amit sikerült gyűjtenem a szégyen és néhány rossz emlék. épp elég ok a neurózisra. hogy nincs aki magam elől menekíthetne.

Liquid Stranger - Rocket Fuel

az egyelőre még tompa fájdalom jelzi, hogy visszatért. erőt gyűjtött csak. és most újra próbál maga alá gyűrni. csak néhány nap van a fájdalomcsillapítókig. érzem, ahogy a testem egyre intenzívebben reagál. minden egyes lépést ismerek már. tudom hova vezetnek.

nincs megoldás. ebben az univerzumban már csak az idegpályákon zajlik adatforgalom. a test legfőbb funkciója a szellem megtörése. pillanatnyi megváltást is csak az agy kiiktatásával. de nincs annyi tabletta. mission completed. akarom a megszűnést.

Kukan Dub Lagan - In the end of my day

tocsog a hó. lassan magához tér a reggel. egy zászló feltámasztja a szelet. megölelsz, ahogy kell. és látom, hogy ez jó. buszom elszakít, követeli a muszájt. megkapja ez a nap is a szükséges áldozatot.

még bennem van a tegnap este botorkálása. a búzasör és a hiányod, amit nem képes kitölteni. érzem, hosszú lesz ez az ébrenlét. bármennyire is szívesen vetnék véget neki.

Löbe Radiant Dub System - Axial Dub

átlátszó vagyok teljesen. ahogy itt ülök, nem is ülök itt. pont nem látszom sehonnan. csak én tudom, hogy vagyok. a sehonnai. ugyanúgy jönnek, mennek itt, mintha. mosolygok. mi mást tehetnék. ha már lenni nem tudok. persze fojtogat. jó lenne, ha nem. mások is ezt akarnák a helyemben. azt hiszem. ha nem is a középpontban. de lenni.

direkt nem írtam egyszer sem, hogy láthatatlan, pedig. de. most már azért is. tudom, hogy nem hiszed. biztatni akarnál, hogy megváltozik. bólogatnék talán. el akarnám hinni. ha te mondod, minden olyan varázslatosan hangzik.

átlátszó vagyok és törékeny. és a tudatában is. nem mintha számítana. meg - őszintén szólva - kicsit titkolom is.

Alpha & Omega - The Dub Is Out There

ősszel van, a levelek. semmi mozgás, alig hangok. néha madárléptek, és ahogy egy-egy autó. az ablakon is csak alig tükröződés. szinte napfény odakinn. a szél hordta össze ezt a várost is. de azóta mozdulatlan. üres tekintetekben hosszan visszhangzó magány. aztán lehunyt szemmel ringatózás.

Lee "Scratch" Perry - I Am A Psychiatrist

úgy alalkult, hogy kiolvadtak az ablakok és meleg pillangók repültek az épület mellkasába. az igazgató lehunyta a szemét, és magára zárta ajtaját. fénytelen, sötét szoba pontosan középen – úgy tervezték, hogy az már mindig az övé lesz.

az irodában dolgozók boldogan fénymásolták a gépekre hullott szárnyacskákat. csupa szín, nem a halál. telefonon felhívták a szeretteiket, és elmesélték, mi történik. úgy alakult, hogy odakinn is olvadni kezdett a dér. csillogó cseppekben gurult a fűszálak közé.

volt, aki órákig nézte. ahogy feltámad kicsit a szél, majd alábbhagy. volt, akit egyszerűen a kisütő nap fénye nyűgözött le. úgy alakult, hogy az épület nagyot sóhajtott, és – bár a közepében ott volt egy szobányi feketeség, azért – érezte, hogy mostantól minden kicsit könnyebb lesz.

Kaly Live Dub - Moog-Lee

ma nem szőtt hálót a pók. a gyertyaláng meg se rezdült. csak kifelé lélegzik. a hideg tükörre. kifúj. kifúj. kifúj. a kádban szilánkok és néhány csepp. igen, persze, hiszen porcelán. a bőre nem hajlik. nem merem elárulni, mi történik, ha megérintem. kiülök az ajtó elé. puha, meleg koponyám a tenyerembe hajtom. lüktet.

Kanka - Anesthesia

kettévágja a fényt, és árnyékot terít a hideg betonra. úgy hajlik a szíve, mint egy fűszál. átfúj rajta a csütörtök – menetel. csontjaiban rezeg a zene, a basszus egy hatalmas gombóc a gyomrában. alig észrevehetően bólogat. nem érdekli, hogy mások látják-e. visszafordulok a monitor felé. a nap számára épphogy, de láthatatlan maradok.

Vampz - The Wobble Beast

azt a szelet érzem mindig. a bőrömön érzem azt a szelet. érzem az üvegdobozba zárva. érzem a betonlabirintusban és a fellógatott húsok közé bújva. azt a szelet mindig a bőrömön érzem. olyan finom és fájdalmas, mint a gyermeked első lélegzete. érzem akkor is, amikor semmi más nem mozdul. érzem a két egymást követő pillanat közötti szünetben. érzem a bőröm minden idegszálával. azt a szelet érzem. ami átfúj a csontokon is. lassan, nem erőszakosan. de megállíthatatlanul. átfúj árnyékokon és emlékeken. azt a szelet érzem. mindig.

Clause Four - Mars Reprise

nem számít, milyen álomvilágot építettem magamnak. nem számít mennyire koncentrálok arra, hogy minden tökéletes. nem számít milyen szorosan markolom azt, amiről azt gondolom, hogy a boldogság. nem számít, hogy jól gondolom-e.
a lassuló idő végül úgyis meg kell, hogy álljon. mintha üvegbe öntenénk a világot. belülről még hallod a szívdobogást, de már csak másodpercekig. egyre halkabb. egyre erőtlenebb. aztán beáll a csönd. gyönyörű. fényes.

Togetha Brotha - Sorry I Dub

lassú felhőket terel a szemem. a pláza tetején megpihen kicsit. tükröz némi szomorúságot a játékbolt kirakatán. ilyenkor senki nincs az utcákon. ha elkiáltom magam, bármeddig visszhangozhat. ezért inkább csendben maradok. csak állok mozdulatlanul. amíg ide nem érsz.

Hightone - Dirty urban beat

keserű a mosoly. lassú a mozgás. mély a lélegzet. csak az üres utcák vannak. a vakító fény, ami mindig szemből. a tornacipő alatt elsuhanó aszfalt. és a táguló fekete üresség a gyomorban. megérkezni sohasem. minek, ha úgysincs hova.

Iration Steppas - Angelic Symphony Dub

csak zenével lehet kibírni időnként. fülhallgatóval, hangokkal állni útját a befészkelni vágyó külvilágnak. a metsző fénynek. a közénk olvadó több száz kilométernyi aszfaltnak. a folyton támadó gondolatoknak. kizárni azt, ami apró gombócot csinál a gyomromból. amitől kézremegés és homály. ami túl sokáig tartott a markában.

csak zenével lehet kibírni időnként. akkor is, ha épp semmi tétje nincs. az aktuális pillanat túlélése. ennyi. és persze a következőé.

Sir Positive - Dubbin´in a Smoky Room

a tekintet szigorúan csak a járdát. katonásan egymás elé a lábakat. hosszú árnyat húzok magam után. félig leszakadt óriásplakátok és az enyémhez hasonló üvegkalitkák mellett. az autók néha megállnak. aztán újraindul minden. egyedül megyek át a zebrán.
nem akarok megérkezni.

Radikal Dub Kolektiv - Bosnia By Bus

van, amikor a szembenézésnek jön el az ideje. a nem halogatható dolgokat szépen sorban kipakolom az asztalra. nézegetem, böködöm őket. sokáig nem fog még kiderülni, mit kezdhetek velük. de legalább már történt valami, ami akár előrelépésnek is mondható.
leszámoltam a hazugságokkal. az önáltatással. amennyire lehetséges, persze. tökéletes állapot nem létezik. bármennyire is hasonlítson rá az, amiben most vagyok.

Metastaz - French Dub We Trust

éjjel van megint. a testek önálló életre kelnek. vakon követik, amit a bennük keringő vegyületek diktálnak. néha összesimulnak, néha felhorzsolják egymást. a tudat őrjöng, hogy visszaszerezze, ami egykor az övé volt. hiába tudja. az utolsó leheletéig.
apró bogarak indulnak. mind egy irányba. ijesztő köddé sűrűsödnek, ahogy titokzatos céljuk felé tartanak. kialszik az utolsó lámpa is.
az érintésből simogatás, majd kényszeres karmolás, egymásba markolás lesz. vaduló zihálás, és mikor már elviselhetetlen. hirtelen csend. a testekben keringő anyag nyomtalanul felszívódik. a hús elernyed. látszólag minden ugyanott folytatódik. a változás titkos.

Bob Marley - One Love Dub

van, hogy mosolyogva ébredek. van, hogy valakinek a hiánya is elegendő ahhoz, hogy jobb legyen. elég felidézni a bőrét. elég a hatalmas szemeit. azt az ölelést, amit eddig nem ismertem.
kétszemélyes a világ, amiben most egyedül élek. de halványan már hallom a közeledő lépteket. olyan nesztelenek, mint mikor két ajak összeér. és olyan könnyűek, mint a lélegzet volt, mikor először megöleltem.

Brain Damage - There is a Wind

van az a nagy ember, aki megmondja. ellentmondást nem tűr. de miért is tenné, mindig igaza van. persze. mert a hangerő az igazság. meg a rosszindulat. az érvek mögött sunyító gyűlölet. a semmibe vétel. a semmi. ami ő. mondogatom, hogy ne sértsen. védeném magam a komolyan vételtől. közben meg bánt, hogyne bántana, hiszen kíméletlenül pontos. ösztönösen érzi, hova kell ütni.
nem születtem harcosnak. nincs vad természetem. nincs bennem egy csepp túlélési ösztön sem. első szóra megadom magam. de a küzdelem örömét nem. azt nem adom meg. tőlem nem kap erőszakot. válaszul sem. senki.

U.Stone & Feue - Out of control

vastag a szélvédő, az arcán a bőr. nevet a hómlesszen – ahogy ő hívja. felbassza a hangerőt. gáz. hazafelé megint. reped az asztfalt lépteim alatt. nyers, ropogós düh. majd’ belepattan a fog, ahogy összeszorított.
megint a világgal van a baj. vagyishogy a belőle kilógással. hogy nyesegetnének. saját képükre a nagyképűek. hogy olyan legyek, mint ők. ugyanolyan. egyenruhájuk a közöny és az agresszió. és az a bajuk, hogy bennem nem terem meg. az erőszak. nekem nem jó, ha másnak rossz. én másokkal vagyok ugyanolyan. mert vannak mások is. remélem.

OUT OF CONTROL - U.STONE & FEUE by Feue

Gorillaz vs. Spacemonkeyz - A Fistful of Peanuts

ha már így süt a nap, nem is tudom érdemes-e nem mosolyogni. még az éjszaka is más. van, ami nem változik, de azért. az erkélyről látni hogy élnek mások. és nem a hogy a lényeg. hanem hogy élnek. hogy vannak mások is.
éjjel van. kitárom a szívem. fekete szárnyak suhogása. kit érdekel, hogy fáj-e. most itt vagyok. nem tudok neked mit mondani, ezért elhagysz. igazából leszarom, persze. nem is ismerlek. nincs hátha. meg szívdobogós romantika. az van, hogy vagy dugunk vagy nem. jó, akkor többnyire nem. nem vagyok alkalmas az érzéketlenségre.
de már tanulom.

Roots Manuva - Witness Dub

a tegnap este még mindig. az erkélyen a szemközti ház. ablakaiban néhol még fény. és előtte a hazafelé is szép. igen, az éjszaka az enyém. minden utálatosságával. minden romlottságával. és a legtisztább pillanataival, persze. úgy, ahogy van.
szeretem ahogy csak az én lépteim. ahogy elhúz a busz, és a néhány leszálló másodpercek alatt eltűnik. a bóklászó sünöket a házak közötti apró parkokban. a gyanús zajokat a hátam mögül. a poros járdát és az elzúgó autókat. a lift szagát. nyakig húzni a paplant, és megbújni alatta.
ilyenkor még a magányt is.

Lowki (KingzHifi) ft I-Lodika - Season of the Harvest

zúg a fejem. gondolataim már rég nincsenek. tompa, életlen szerda délután. kavargó homály körülöttem a szoba. csak az ablakon át látni tisztán. a pláza üvegfelületein az ég és a park kirakója.
ami egyszer szétesett, az sosem áll össze újra. ugyanolyan már sose lesz. elveszít valamit a lényegéből. repedéseibe beszivárog a hiány. tudom, hogy már mindig érezni fogom. idővel egyre mélyebben. ahogy tágítja a lassan szétfeszülni kénytelen világot. hiába próbálnám összetartani.
lehet, hogy nem is akarom. lehet, hogy már egyáltalán nem.

Weeding Dub live - Roots Women

jó, hogy van tavasz is. most legalább négy tél volt egymás után. lassan olvadok, de érzem már. napok óta nem álmodtam. a számból dőlő vérről. az árnyról, ami az ágyam mellett áll éjszakánként. a démonról, aki üldöz. a tehetetlenségről.
most csak a kellemesen égető érzés van a bőrömön. ahogy az iroda ablakán. ahogy pont az arcomba. eltűnik a monitorról a kép. eltűnik az előttem ülő kolléga. aztán a szoba. a munka nyűge. az érzéseim. a gondolataim. és nem zavar. egyáltalán nem.

ZARUTS - 80's

aztán visszahúzódott az árnyékba. az arca sohasem látszik. nem tűri a fényt. azt hiszem tegnap éjjel is találkoztunk. valahol ott táncolt a tömegben. és az is lehet, hogy ott volt végig, míg aludtam. de nem tudom biztosan. félálomban mintha láttam volna. persze előfordulhat, hogy az a fele volt az álom. de ez nem jelent semmit. ahogy semmi más sem.

brain damage - under the ground

sötét és nyugtalanító. ebben az éjszakában minden pillanat egyforma. csak a ketyegés. és ugyanaz a félelem újra meg újra. megszokhatatlan, hogy előbb-utóbb mindig megtalál. van, hogy hetekig úgy tűnik, minden rendben. de aztán kiderül, hogy csak nem vettem észre. mindig ott ólálkodott. végig figyelt. és csak az alkalmat leste. újra meg újra. fizikailag. aztán lelkileg. aztán fizikailag megint, és így tovább. megszakíthatatlan, örök körforgás. ez a tudat a legnyomasztóbb.

Under_The_Ground from uKOSO on Vimeo.

pablo moses - dubbing is a must

hetente egyszer legalább. csak hogy ne őrülj meg. csak hogy időnként érezd, hogy különbözöl. csak hogy egy ilyen szombat reggel jól induljon. hetente egyszer legalább. ha szükségét érzed. de szükségét érzed majd. ezt te is tudod.