tocsog a hó. lassan magához tér a reggel. egy zászló feltámasztja a szelet. megölelsz, ahogy kell. és látom, hogy ez jó. buszom elszakít, követeli a muszájt. megkapja ez a nap is a szükséges áldozatot.
még bennem van a tegnap este botorkálása. a búzasör és a hiányod, amit nem képes kitölteni. érzem, hosszú lesz ez az ébrenlét. bármennyire is szívesen vetnék véget neki.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése