azt a szelet érzem mindig. a bőrömön érzem azt a szelet. érzem az üvegdobozba zárva. érzem a betonlabirintusban és a fellógatott húsok közé bújva. azt a szelet mindig a bőrömön érzem. olyan finom és fájdalmas, mint a gyermeked első lélegzete. érzem akkor is, amikor semmi más nem mozdul. érzem a két egymást követő pillanat közötti szünetben. érzem a bőröm minden idegszálával. azt a szelet érzem. ami átfúj a csontokon is. lassan, nem erőszakosan. de megállíthatatlanul. átfúj árnyékokon és emlékeken. azt a szelet érzem. mindig.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése