nem számít, milyen álomvilágot építettem magamnak. nem számít mennyire koncentrálok arra, hogy minden tökéletes. nem számít milyen szorosan markolom azt, amiről azt gondolom, hogy a boldogság. nem számít, hogy jól gondolom-e.
a lassuló idő végül úgyis meg kell, hogy álljon. mintha üvegbe öntenénk a világot. belülről még hallod a szívdobogást, de már csak másodpercekig. egyre halkabb. egyre erőtlenebb. aztán beáll a csönd. gyönyörű. fényes.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése