keserű a mosoly. lassú a mozgás. mély a lélegzet. csak az üres utcák vannak. a vakító fény, ami mindig szemből. a tornacipő alatt elsuhanó aszfalt. és a táguló fekete üresség a gyomorban. megérkezni sohasem. minek, ha úgysincs hova.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése