ősszel van, a levelek. semmi mozgás, alig hangok. néha madárléptek, és ahogy egy-egy autó. az ablakon is csak alig tükröződés. szinte napfény odakinn. a szél hordta össze ezt a várost is. de azóta mozdulatlan. üres tekintetekben hosszan visszhangzó magány. aztán lehunyt szemmel ringatózás.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése