éjjel van megint. a testek önálló életre kelnek. vakon követik, amit a bennük keringő vegyületek diktálnak. néha összesimulnak, néha felhorzsolják egymást. a tudat őrjöng, hogy visszaszerezze, ami egykor az övé volt. hiába tudja. az utolsó leheletéig.
apró bogarak indulnak. mind egy irányba. ijesztő köddé sűrűsödnek, ahogy titokzatos céljuk felé tartanak. kialszik az utolsó lámpa is.
az érintésből simogatás, majd kényszeres karmolás, egymásba markolás lesz. vaduló zihálás, és mikor már elviselhetetlen. hirtelen csend. a testekben keringő anyag nyomtalanul felszívódik. a hús elernyed. látszólag minden ugyanott folytatódik. a változás titkos.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése