van, amikor a szembenézésnek jön el az ideje. a nem halogatható dolgokat szépen sorban kipakolom az asztalra. nézegetem, böködöm őket. sokáig nem fog még kiderülni, mit kezdhetek velük. de legalább már történt valami, ami akár előrelépésnek is mondható.
leszámoltam a hazugságokkal. az önáltatással. amennyire lehetséges, persze. tökéletes állapot nem létezik. bármennyire is hasonlítson rá az, amiben most vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése