a tegnap este még mindig. az erkélyen a szemközti ház. ablakaiban néhol még fény. és előtte a hazafelé is szép. igen, az éjszaka az enyém. minden utálatosságával. minden romlottságával. és a legtisztább pillanataival, persze. úgy, ahogy van.
szeretem ahogy csak az én lépteim. ahogy elhúz a busz, és a néhány leszálló másodpercek alatt eltűnik. a bóklászó sünöket a házak közötti apró parkokban. a gyanús zajokat a hátam mögül. a poros járdát és az elzúgó autókat. a lift szagát. nyakig húzni a paplant, és megbújni alatta.
ilyenkor még a magányt is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése