jó, hogy van tavasz is. most legalább négy tél volt egymás után. lassan olvadok, de érzem már. napok óta nem álmodtam. a számból dőlő vérről. az árnyról, ami az ágyam mellett áll éjszakánként. a démonról, aki üldöz. a tehetetlenségről.
most csak a kellemesen égető érzés van a bőrömön. ahogy az iroda ablakán. ahogy pont az arcomba. eltűnik a monitorról a kép. eltűnik az előttem ülő kolléga. aztán a szoba. a munka nyűge. az érzéseim. a gondolataim. és nem zavar. egyáltalán nem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése