ma nem szőtt hálót a pók. a gyertyaláng meg se rezdült. csak kifelé lélegzik. a hideg tükörre. kifúj. kifúj. kifúj. a kádban szilánkok és néhány csepp. igen, persze, hiszen porcelán. a bőre nem hajlik. nem merem elárulni, mi történik, ha megérintem. kiülök az ajtó elé. puha, meleg koponyám a tenyerembe hajtom. lüktet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése