Kanka - Anesthesia

kettévágja a fényt, és árnyékot terít a hideg betonra. úgy hajlik a szíve, mint egy fűszál. átfúj rajta a csütörtök – menetel. csontjaiban rezeg a zene, a basszus egy hatalmas gombóc a gyomrában. alig észrevehetően bólogat. nem érdekli, hogy mások látják-e. visszafordulok a monitor felé. a nap számára épphogy, de láthatatlan maradok.

Vampz - The Wobble Beast

azt a szelet érzem mindig. a bőrömön érzem azt a szelet. érzem az üvegdobozba zárva. érzem a betonlabirintusban és a fellógatott húsok közé bújva. azt a szelet mindig a bőrömön érzem. olyan finom és fájdalmas, mint a gyermeked első lélegzete. érzem akkor is, amikor semmi más nem mozdul. érzem a két egymást követő pillanat közötti szünetben. érzem a bőröm minden idegszálával. azt a szelet érzem. ami átfúj a csontokon is. lassan, nem erőszakosan. de megállíthatatlanul. átfúj árnyékokon és emlékeken. azt a szelet érzem. mindig.

Clause Four - Mars Reprise

nem számít, milyen álomvilágot építettem magamnak. nem számít mennyire koncentrálok arra, hogy minden tökéletes. nem számít milyen szorosan markolom azt, amiről azt gondolom, hogy a boldogság. nem számít, hogy jól gondolom-e.
a lassuló idő végül úgyis meg kell, hogy álljon. mintha üvegbe öntenénk a világot. belülről még hallod a szívdobogást, de már csak másodpercekig. egyre halkabb. egyre erőtlenebb. aztán beáll a csönd. gyönyörű. fényes.