U.Stone & Feue - Out of control

vastag a szélvédő, az arcán a bőr. nevet a hómlesszen – ahogy ő hívja. felbassza a hangerőt. gáz. hazafelé megint. reped az asztfalt lépteim alatt. nyers, ropogós düh. majd’ belepattan a fog, ahogy összeszorított.
megint a világgal van a baj. vagyishogy a belőle kilógással. hogy nyesegetnének. saját képükre a nagyképűek. hogy olyan legyek, mint ők. ugyanolyan. egyenruhájuk a közöny és az agresszió. és az a bajuk, hogy bennem nem terem meg. az erőszak. nekem nem jó, ha másnak rossz. én másokkal vagyok ugyanolyan. mert vannak mások is. remélem.

OUT OF CONTROL - U.STONE & FEUE by Feue

Gorillaz vs. Spacemonkeyz - A Fistful of Peanuts

ha már így süt a nap, nem is tudom érdemes-e nem mosolyogni. még az éjszaka is más. van, ami nem változik, de azért. az erkélyről látni hogy élnek mások. és nem a hogy a lényeg. hanem hogy élnek. hogy vannak mások is.
éjjel van. kitárom a szívem. fekete szárnyak suhogása. kit érdekel, hogy fáj-e. most itt vagyok. nem tudok neked mit mondani, ezért elhagysz. igazából leszarom, persze. nem is ismerlek. nincs hátha. meg szívdobogós romantika. az van, hogy vagy dugunk vagy nem. jó, akkor többnyire nem. nem vagyok alkalmas az érzéketlenségre.
de már tanulom.

Roots Manuva - Witness Dub

a tegnap este még mindig. az erkélyen a szemközti ház. ablakaiban néhol még fény. és előtte a hazafelé is szép. igen, az éjszaka az enyém. minden utálatosságával. minden romlottságával. és a legtisztább pillanataival, persze. úgy, ahogy van.
szeretem ahogy csak az én lépteim. ahogy elhúz a busz, és a néhány leszálló másodpercek alatt eltűnik. a bóklászó sünöket a házak közötti apró parkokban. a gyanús zajokat a hátam mögül. a poros járdát és az elzúgó autókat. a lift szagát. nyakig húzni a paplant, és megbújni alatta.
ilyenkor még a magányt is.

Lowki (KingzHifi) ft I-Lodika - Season of the Harvest

zúg a fejem. gondolataim már rég nincsenek. tompa, életlen szerda délután. kavargó homály körülöttem a szoba. csak az ablakon át látni tisztán. a pláza üvegfelületein az ég és a park kirakója.
ami egyszer szétesett, az sosem áll össze újra. ugyanolyan már sose lesz. elveszít valamit a lényegéből. repedéseibe beszivárog a hiány. tudom, hogy már mindig érezni fogom. idővel egyre mélyebben. ahogy tágítja a lassan szétfeszülni kénytelen világot. hiába próbálnám összetartani.
lehet, hogy nem is akarom. lehet, hogy már egyáltalán nem.

Weeding Dub live - Roots Women

jó, hogy van tavasz is. most legalább négy tél volt egymás után. lassan olvadok, de érzem már. napok óta nem álmodtam. a számból dőlő vérről. az árnyról, ami az ágyam mellett áll éjszakánként. a démonról, aki üldöz. a tehetetlenségről.
most csak a kellemesen égető érzés van a bőrömön. ahogy az iroda ablakán. ahogy pont az arcomba. eltűnik a monitorról a kép. eltűnik az előttem ülő kolléga. aztán a szoba. a munka nyűge. az érzéseim. a gondolataim. és nem zavar. egyáltalán nem.