úgy alalkult, hogy kiolvadtak az ablakok és meleg pillangók repültek az épület mellkasába. az igazgató lehunyta a szemét, és magára zárta ajtaját. fénytelen, sötét szoba pontosan középen – úgy tervezték, hogy az már mindig az övé lesz.
az irodában dolgozók boldogan fénymásolták a gépekre hullott szárnyacskákat. csupa szín, nem a halál. telefonon felhívták a szeretteiket, és elmesélték, mi történik. úgy alakult, hogy odakinn is olvadni kezdett a dér. csillogó cseppekben gurult a fűszálak közé.
volt, aki órákig nézte. ahogy feltámad kicsit a szél, majd alábbhagy. volt, akit egyszerűen a kisütő nap fénye nyűgözött le. úgy alakult, hogy az épület nagyot sóhajtott, és – bár a közepében ott volt egy szobányi feketeség, azért – érezte, hogy mostantól minden kicsit könnyebb lesz.
2010. október 26., kedd
2010. október 25., hétfő
Kaly Live Dub - Moog-Lee
ma nem szőtt hálót a pók. a gyertyaláng meg se rezdült. csak kifelé lélegzik. a hideg tükörre. kifúj. kifúj. kifúj. a kádban szilánkok és néhány csepp. igen, persze, hiszen porcelán. a bőre nem hajlik. nem merem elárulni, mi történik, ha megérintem. kiülök az ajtó elé. puha, meleg koponyám a tenyerembe hajtom. lüktet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)