hosszú idő telt el. mióta. nem is tudom.
de most újra az van, ami volt. nem a kilátás változott, nem az ablak, hanem én. belülről indul minden. a gyökerek mélyre ették magukat. a fák megmártóznak a kirakatokban, és belekapaszkodnak az égbe. kibomló leveleik bogarakat röptetnek a nap felé.
elindultam az ismerős fényes járdán. hosszú idő telt el. sok rossz nap. mire rájöttem, miért volt minden úgy jó, ahogy.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése