átlátszó vagyok teljesen. ahogy itt ülök, nem is ülök itt. pont nem látszom sehonnan. csak én tudom, hogy vagyok. a sehonnai. ugyanúgy jönnek, mennek itt, mintha. mosolygok. mi mást tehetnék. ha már lenni nem tudok. persze fojtogat. jó lenne, ha nem. mások is ezt akarnák a helyemben. azt hiszem. ha nem is a középpontban. de lenni.
direkt nem írtam egyszer sem, hogy láthatatlan, pedig. de. most már azért is. tudom, hogy nem hiszed. biztatni akarnál, hogy megváltozik. bólogatnék talán. el akarnám hinni. ha te mondod, minden olyan varázslatosan hangzik.
átlátszó vagyok és törékeny. és a tudatában is. nem mintha számítana. meg - őszintén szólva - kicsit titkolom is.
2010. november 24., szerda
2010. november 2., kedd
Alpha & Omega - The Dub Is Out There
ősszel van, a levelek. semmi mozgás, alig hangok. néha madárléptek, és ahogy egy-egy autó. az ablakon is csak alig tükröződés. szinte napfény odakinn. a szél hordta össze ezt a várost is. de azóta mozdulatlan. üres tekintetekben hosszan visszhangzó magány. aztán lehunyt szemmel ringatózás.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)